Túrmezei Erzsébet-Szánd meg, Isten, a magyart!
Előadja: Szűcs Jenő, Árpád Otthon lakója
“Isten, áldd meg a magyart!”
-énekeljük egyre veled.
Hiszen nagyobbat kérni nem lehet,
mert az áldás nyomán bőség terem,
mert az áldás vészben védelem,
viharos nap után boldog derű,
tőle édessé lesz a keserű,
acélozza a lankadt, gyenge kart.
Új meg új reménnyel énekeljük
teveled: “Isten áldd meg a magyart!”
De szívedből a jaj is felbuzog.
Segélykiáltás zárja Himnuszod.
Bűnök mélye, harag villámai
tanítottak égre kiáltani.
Tenger morajlott, messze volt a part…
s felsikoltottál: “Szánd meg Isten a magyart!”
Mert láttad bűneink mélységeit,
Láttad, csak szánó irgalom segít,
isteni irgalom és bűnbocsánat.
Segíts hát elsírni ma is utánad
mind, amit Himnuszod kérni akart!
Azt is, hogy :”Szánd meg, Isten, a magyart!”