Erdélyi magyarként a közösséghez tartozás erejét már korán megtapasztaltam. A templom és az iskola már gyermekkoromban elválaszthatatlanul összefonódott. Mindkettő a nyelvápolás és a magyar identitás értékhordozója, illetve a keresztyén élet egyik elengedhetetlen forrása, így alappillérként épültek be életpályámba. Felnőttként hol főállású pedagógusként, hol pedig gyülekezeti önkéntesként igyekeztem a rám bízott kincseket átörökíteni. Éveken keresztül különféle egyházi és iskolai programokat, rendezvényeket szerveztem, és magyar nyelvet tanítottam. A közösségszervezés a későbbiekben is ugyanolyan hangsúlyt kapott, hiszen a Kolozsváron töltött évek alatt önkéntesként lelkesen segítettem a fiatal felnőttek körében folytatott közösségi és hitéleti tevékenységet.

Amikor külföldi tartózkodásaim alatt betekintést nyertem a diaszpórában élő magyarok önerőből szervezett közösségeinek munkájába, megfogalmazódott bennem, hogy jó lenne aktív részt vállalni a külföldi magyar közösségek szellemi és lelki gyarapodásában, identitásának megőrzésében.

A Kőrösi Csoma Sándor Program egyházi ösztöndíjasaként immár a második kiküldetés alatt továbbra is az a célom, hogy a keresztyén értékeket képviselve, legjobb tudásom szerint – a Szent Ágoston által megfogalmazott alapelvet szem előtt tartva – segítsem a montreáli magyar közösségeket. Vállalva mindezt hittel, alázattal, nyitottsággal és felebaráti szeretettel.