Slemmer Bence Manó vagyok, 28 éves, szakmai szemmel nézve közgazdász. 2010 és 2017 között az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, a Pannon Egyetemen és a prágai Univerzitá Karlován tanultam, és szereztem két diplomát.

A Balaton északi partjáról származom, és ez sok értelemben meghatározza a személyiségemet, életemet. Szülőfalum Csopak, 15 éve azonban pár kilométerrel arrébb Paloznakon élek, tökéletes szimbiózisban, a munka végett azonban időm nagy részét, a hétköznapokat kiutazásomig Budapesten töltöttem.

1999-ben, még a 20. században kezdtem cserkészkedni a 1415. számú IV. Károly cserkészcsapatban, Veszprémben, ahol nem csak barátokat és élményeket szereztem, hanem fontos tapasztalatokhoz és tudáshoz is hozzájutottam. Ahogy a cserkésztörvények is kimondják, tisztelettudó, természetimádó, segítőkész és takarékos lettem. Vallom, hogy a cserkészetből mindenki azt tartja meg, amire neki a leginkább szüksége van, és amire a leginkább fogékony. Ezért is tartom csodálatos dolognak, hiszen szinte mindenkinek más jelent, mégis mi cserkészek, egységesek tudunk maradni, minden esetben.

Ausztráliában, azon belül Sydney-ben, a Sydney Magyar Cserkész Szövetség ösztöndíjasa vagyok, és megpróbálom teljes szívvel átadni azt a fiatalabb cserkészeknek, őrsvezető jelölteknek és társaimnak, amik nekem már segítettek, és megváltoztatták az életem.

Feladataim közé tartozik a mindennapi kapcsolattartás, a gyűlések megszervezése és lebonyolítása, valamint új őrsvezetők képzése és oktatása magyar nyelvre és földrajzra.

Mottóm azután tudatosult bennem, miután 2015-ben teljesítettem a több, mint 1000 kilométeres távot az El Camino de Santiago zarándokút keretében Spanyolországban:

A dicséretet, a hálát, és a szépet sose tartsd magadban!