A romániai Szatmárnémetiben nőttem fel, és Marosvásárhelyen szereztem szociálpedagógusi végzettséget, később pedig a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem ifjúsági programkoordinátoraként tettem szert közösségépítő munkával kapcsolatos gyakorlati tapasztalatra. Itt kialakítottam az egyetem öregdiák rendszerét, ami jelentős tapasztalathoz segített, hiszen rendszerszinten kellett megteremteni a működési feltételeket, majd - az öregdiákokat személyesen megszólítva - az ő igényeikhez mérten alakítottam ki a programokat. Az Erasmus program keretén belül nálunk tanuló külföldi hallgatókat igyekeztem az egyetem helyi közösségébe integrálni, mindezt közös szabadidős programok létrehozásával és a Nemzetközi Főzőestek bevezetésével valósítottam meg. 

2015 szeptembere és májusa között az Erasmus+ program önkénteseként Portugáliában éltem, ahol többek között egy szakiskolai osztályközösséggel foglalkoztam. Ez az osztály elsősorban a portugál sütemények elkészítését tanulta, és ebben én is kísértem őket.  A két hasonló tapasztalat kombinálásával értékteremtőnek és könnyen kivitelezhetőnek találnám azt, hogy kamaszok számára, magyar ízekre szakosodva főző és sütő szakkört hozzak létre. Egy nemzetre nagyon jellemző a gasztronómiája, viszont a külföldön felnövekvő fiatalok a magyar konyha értékes elemeit valószínűleg már nem tanulják meg.

Az Uruguay-i Magyar Otthonban terveim szerint egy minden korosztályt külön megszólító, a nemzeti kultúrára és a személyes készségek fejlesztésére koncentráló programot fogok kialakítani. Ez magában foglalja a magyar gasztronómiát, a zenei örökségünket, az évkörhöz kapcsolódó hagyományainkat, a magyar nyelv és irodalom megismertetését, illetve a magyar történelem bemutatását önállóan  - és a személyes sorsok tükrében is.

Úgy gondolom egy közösséget meghatároz a múltja és az, ahogyan ahhoz a fiatalabb generáció viszonyul, ezért a bizonyítottan közösségformáló erejű visszajátszó-színházi (playback) technikát, mint művészetpedagógiai eszközt tervezem alkalmazni annak érdekében, hogy az uruguay-i magyar családok tapasztalatait, családi krónikáit a fiatalok által feldolgozva újra láthatóvá tegyem.

Tevékenységemet tehát művészetpedagógiai módszerekkel és a helyi magyar közösség tagjainak aktív bevonásával tervezem megvalósítani.

A Kőrösi Csoma Sándor Programot remek lehetőségnek tartom arra, hogy szakmai kompetenciáimat, amelyeket szociálpedagógusként sajátítottam el, illetve a személyes tapasztalataimat, melyeket romániai magyarként felnőve szereztem, egy másik magyar közösséggel megoszthassam!