Vidám személyiségnek tartanak, az esetek többségében ritmusra jár a lábam. Szeretem az időmet kreatívan, alkotva eltölteni. Gyakran írok, fotózom, készítek videókat, olvasok, járok koncertekre, vagy fedezem fel a körülöttem lévő dolgokat. Igazi társasági ember vagyok, imádom a családomat, barátaimat, de néha szívesen fordítok hátat kicsit mindennek. Lendületes, és odaadó tulajdonságaim talán a leghasznosabbak. A program kezdetéig bébiszitterként, és orvosi asszisztensként tevékenykedtem, valamint török szakon tanultam az ELTE-n, ahol egy befejező fél év vár rám, a célországból való hazatérés után.

 Eddigi munkáim során rájöttem, hogy bármit is csinál az ember, az, hogy hogy viselkedik éppen egy pácienssel, vagy kisgyerekkel, óriási hatással bír. A fentiekben leírtak, mind okai annak, hogy jelentkeztem a Kőrösi Csoma Sándor Programra. Célom, hogy emberekkel foglalkozzak, és azokat a tudásaimat hasznosítsam, amiket szívből tudok csinálni.

„Ha már egy embernek, gyereknek sikerül örömet, és maradandó élményt okoznom, már megérte.”

Terveink a 9 hónap alatt az itteni közösséggel együtt elég sokrétűek. Szeretnénk magyar tábort szervezni a gyerekeknek, a magyar értékeket megelevenítve, valamint a már működő Magyar Játszóházban a kicsit idősebb gyerekeknek „Kölyöklubbot” létrehozni. Emellett a helyi Klub napjait szeretném programokkal feltölteni, színesíteni. Az Aucklandi Hírmondó szerkesztése, családi-baráti-közösségi napok megszervezése, mind-mind feladatköröm részét fogja képezni.

Célunk, hogy a magyarul kevésbé tudó gyerekek is előrébb jussanak, így remélhetőleg a ösztöndíjas tartózkodásom alatt Hétvégi Magyar Iskolát is sikerül nyitni. Feladatunk az is, hogy legyen lehetőség magyar légkörben kapcsolatokat kialakítani, ápolni, valamint a magyar öntudatot nem elfelejtve néha megemlékezni arról, honnan jöttünk, és persze örökké, de örökké játszani!

Boldog vagyok, hogy itt lehetek!