Megható élmény volt látni, hogy milyen sokat jelent az itt élő magyarok számára az október 23-i megemlékezés. Azt mondták nekem a műsor után, hogy újra és újra emlékezniük kell. Nincs unalom, nincs megszokás, azonban láttam könnybe lábadt szemeket és meghatottságot.
A megemlékezésen-
A magyar nyelvóra diákjai verset olvasnak
-
Vacsorához készülődve
-
Nagy sokaság egy kisvárosban
Nagyon örültem annak, hogy sokan összegyűltünk és hála Istennek sokfelől, és nagyon büszke vagyok a magyar nyelvóra diákjaira, ugyanis most először olvastak verset magyar nyelven, ráadásul nem kis hallgatóság előtt. Az ünnepség során ezen kívül a program része volt egy eredeti felvétel megnézése a forradalomról. Láttuk a tankokat, a harcot, a holttesteket. Fontosnak tartottam, hogy közel érezzük magunkhoz 1956-ot, nem csak időben, hanem a lelkünkben is. Ezért is meséltem el nagypapám történetét, akit 10 év bányamunkára ítéltek és ez alatt rendszeresen megverték, amiért 1956-ban a falubeliek kérésére 18 évesen elmondta előttük a Szózatot, és amiért leverték a pártházról a vörös csillagot. Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy sokan voltak, akik még ennél is súlyosabb megtorlást szenvedtek el, s voltak, akiket kivégeztek.
A megemlékezés során meghallgattunk egy mai, modern dalt is, ami a Szabadságharc tiszteletére lett írva, ez alatt a harcban készült képeket néztünk a kivetítőn. Mind a magyar vershez, mind a dalhoz készítettünk angol fordítást is, amit a már magyar nyelvet nem beszélők az ünnepség előtt kézhez kaptak.
Imádságban is hálát adtunk azokért a magyarokért, akik életüket áldozták azért, hogy mi szabadok lehessünk, majd a Himnusz eléneklésével zártuk megemlékezésünket.
Ezt követően közös vacsorán vettünk részt, ami még emlékezetesebbé tette ünnepségünket.
