1956. október 23. egy élő seb, melyet évről évre próbálunk gyógyítani azzal, hogy megemlékezünk a forradalomról. A versek, énekek, tánc és szép gondolatok segítenek, hogy a kollektív fájdalmunk csökkenjen, tiszteletünk a hőseink előtt növekedjen és megtanuljuk értékelni jelenlegi helyzetünket, hogy szabadon élhetünk.
A montreáli megemlékezésen az ünnepi szónok, Sógor Csaba európai parlamenti képviselő beszédében hangsúlyozta, hogy „úgy lehetünk ma méltók az ’56-os hősök emlékéhez, ha le tudjuk győzni kishitűségünket, önzésünket és képesek vagyunk nem csupán együtt ünnepelni, de együtt cselekedni is azért, hogy a világban bárhol is éljünk, megmaradjunk magyarnak és szabad embernek.”
A megemlékezésen minden magyar szervezet és korosztály képviseltette magát. A cserkészek felelevenítették a forradalom egyes stádiumait. A Montreali Magyar Iskola programjában különböző perspektívákkal kívánta bemutatni a világ reakcióját a magyarok szabadságharcára. A legkisebbekkel pedig egy rövid videót készítettünk a foglalkozásról, mely során alternatív módon próbáltam eljuttatni számukra ’56 üzenetét. A videóban a zsarnokság és a szabadság ellentétét jártuk körül, érzékeltetve, hogy a szabadság nem magától értetődő dolog.
