Bárhol is éljenek magyarok a nagyvilágban, van valami, ami összeköti őket. A nemzeti identitás, a közös nemzeti hősök, a történelem, a beszélt magyar nyelv és sok minden más.
Az ausztráliai Melbourne számos magyar szervezete most közösen emlékezett meg 1920. június 4-éről és a Nemzeti Összetartozás Napjáról.
Koszorúzás
Ahogyan a legutóbbi Március 15-i megemlékezésen, úgy most is a város keleti részében található Magyar Házban, vagy ahogyan sokan nevezik Magyar Központban gyülekeztek a város tucatnyi magyar szervezeteinek küldöttségei. Koszorúkat és komoly virágcsokrokat tartogattak a kezükben az egybegyűltek, akik a szitáló esőben egymást követően tették tiszteletüket a Trianon-emlékműnél.
Megemlékezés
A hűvös és szeles téli időjárásra tekintettel a koszorúzást követően a megemlékezésre a Magyar Ház Social Club nevezetű termében gyűltek össze a magyarok. A Victóriai Magyar Tanács elnöke Marót Márta köszöntő beszédében hangsúlyozta a Nemzeti Összetartozás Napjának jelentőségét és a magyar közösségek megtartó erejére mutatott rá. Fiatal magyarok hegedű és trombita bemutatóját követően a Kőrösi Csoma Sándor Program Melbourne-i ösztöndíjasainak változatos megemlékező műsorára került sor.
„Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.”
Ezzel a Juhász Gyula idézettel indult a kreatív produkció, melyben a néptánc is helyet kapott. A drámai, mondhatni színházba illeszkedő előadás mindenki szemébe a meghatódottság könnyeit csalta. Az előadás záró akkordjaként a KCSP-sek által közösen készített videót tekinthették meg az egybegyűltek, mely bemutatta hogy a világ számos pontján találhatóak élő magyar közösségek, akik a távolság ellenére is összetartoznak.
