2015-ben az Ars Hungarica keretén belül, Leidemann Sylvia, Leidemann Mariana, Róth Péter és Magyar László elindítottak egy projektet, mely az argentin magyar diaszpóra kiemelkedő alakjainak életútját tárja fel.
Róth Péter (elismert vizuális magyar művész Buenos Aires-ben) és Leidemann Mariana, építész (Ars Hungarica bizottság tagja) úgy döntöttek, hogy elsőként Kálnay András (1893-1982) és Kálnay György (1894-1957) testvérpár építészeti munkásságát veszik górcső alá. 2016-ban az Ars Hungarica szervezésében előadást tartottak a testvérpárról. Az Ars Hungarica közbenjárásával a projektet a Buenos Aires-i kulturális védnökség elé terjesztették, hogy a két építészről egy dokumentumfilmet készíthessenek. A tervet a városi vezetés elfogadta, és közel egy órás film készült el, Juan Martín Hsu rendezésében, Leidemann Mariana, Róth Péter és Ariel Esteban Ramos narrációjában.
A film célja, hogy bemutassa az első világháború után Argentínába érkezett testvérpár munkásságát, azt a jelentős, Európából hozott esztétikai és konstrukciós technikát, mely mind a mai napig jelentősen meghatározta Buenos Aires arculatát. Innen jön a film címe is: "Conexión Kálnay" avagy Kálnay testvérek, mint kapocs Magyarország és Argentína között. Munkájuk egyfajta átültetése az európai hagyományoknak, a magyar elemeknek egy multikulturális világba, melyet Buenos Aires maga képvisel.
A filmből megtudhatjuk, hogy a két testvér 1920-ban döntött úgy, hogy Amerikába emigrálnak, csak a véletlennek köszönhetően érkeztek Argentínába, a hajó ugyanis, amely az Egyesült Államokba indult, a nyílt tengeren irányt változtatott Río de la Plata felé. Megérkezésük után 1921-ben megkapták a Buenos Aires-i városi hatóság engedélyét, és “Kálnay és Társai” néven megalapították vállalatukat. A húszas évek közepéig a két testvér együtt dolgozott, majd külön utakon folytatták pályafutásukat, azonban külön-külön is nagyon sikeresek voltak. Kálnay András nevéhez több száz épület köthető, a filmben bemutatják egyik legemblematikusabb művét, a München Sörözőt (Cervecería Munich). Kálnay György is sikeres maradt a szakmában, az ő egyik leghíresebb épülete a ma is működő Luna Park szintén szerepel a filmben.
A film kitér arra, hogy a Kálnay testvérek alkotásai a két világháború közötti időszakban átmenetet jelentettek az akadémikus stílus és a modernizmus között, épületeik tanúi az akkori középosztály társadalmi és politikai felemelkedésének. Munkáikra jellemző a tradicionális közép-európai építészet és az új-indigenizmus ornamentikájának ötvözete, bizonyos épületek esetén pedig megjelenik az art decó. Figyelemreméltó könnyedséggel kezelik a művészi formák széles eszköztárát és a vegyes technikák alkalmazását.
A film bemutatja nem csak a Buenos Aires-ben, de a Chascomús-ban épített alkotásokat is, melyekről és a Kálnay testvérekről több, ma is aktív építész és történész nyilatkozik, úgy mint Juan Ramón Gutiérrez, Yamil Kairuz, Ricardo Calderón, Alicia Lahorcade, Carlos Inchausti Godoy, Alejandro Machado. Illetve a ma is élő rokon, úgymint Pablo Kálnay (Kálnay György unokája) és Esteban Kálnay (Kálnay András fia), beszámolói teszik igazán különlegessé ezt a jelentős hiányt pótló dokumentumfilmet. A filmet Buenos Aires-ben a nagy érdeklődésnek köszönhetően háromszor vetítették, és szeptemberben magyar felirattal eljutott Pécsre is a Porta Pannonia Egyesület szervezésében. Bízunk benne, hogy a filmnek köszönhetően egyre többen ismerik meg e két kiváló építész munkáját mind Magyarországon, mind Argentínában.
