„...ha van bennünk egy kis szeretet.” – A magyar kultúra napja Helsingborgban

A műsor tervezésénél lehetőségünk volt arra, hogy tágabban gondolkodhassunk, ugyanis a három ösztöndíjas mellett Tóth László és Tóth Ibolya (Svédországban élő magyar házaspár) is csatlakozott az előadáshoz. László konferálta fel a műsort és a fellépőket, valamint gondolatait is megosztotta a jelenlévőkkel, ezzel vezetve föl a műsor első mozzanatát, mely a helyi hagyományoknak megfelelően a Himnusz elszavalása volt, ezúttal Tóth Ibolya előadásában. A későbbiekben egymást követték a szebbnél-szebb versek és balladák, valamint a népzenei és néptáncos elemek, műsorrészek. Kovács Gábor, halmstadi ösztöndíjas táncával színesítette az előadást, Tóth Luca Réka és Sándor István stockholmi ösztöndíjasok pedig népzenei előadókként mutatkozhattak meg. A hol komoly, hol humoros, jól válogatott szövegek, a zenére, vagy zenei kíséret nélkül felvillanó, virtuóz tánclépések, a néha önálló, máskor tánckísérő szerepben megszólaló autentikus népzenei dallamok elnyerték a közönség tetszését.

Mindvégig barátságos, már-már családias légkörben telt az este, és az egyórás összeállítást követően P. Szilasi László, a Hungária Klub Helsingborg elnöke meg is köszönte a fellépőknek a színvonalas előadást. Ezt követően alkalom nyílt a találkozásra, kötetlen beszélgetésre.

Kölcsey Ferenc 1823-ban fejezte be Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból című költeményét, melynek eredeti kéziratában – a mai helyesírásra megváltoztatott, közismert változattal ellentétben – következetesen nagybetűvel írta a „Magyar” szót. Remélem, mi is méltók voltunk a külön jelentéstartalommal bíró nagybetűre, és minden jelenlévő számára identitásunkat erősítve ünnepeltük a magyar kultúra napját.

A címben szereplő idézet a műsorban is elhangzó Rónay György „Verebek” című versének záró sora.