A frankfurti magyar katolikus közösség kórusának vezetőjével, Som Gyulával és gitárosával, Tóth Valival az együttesről megalakulásáról és mai feladatairól, közösségformáló szándékáról beszélgettünk.
Gitáros magyar mise Frankfurtban-
Szent Erzsébet Magyar Egyházközség kórusa
Mióta énekeltek együtt a miséken, Somi?
Mintegy 9 éve zajlanak gitáros misék minden hónapban egyszer. Már látszott, hogy a kántorunk távozása után nem lesz orgonistánk, aki zenei szolgálatot végezne a miséken, és ekkor szerveződött a hívekből gitárkíséretes énekkar Káldy Bence vezetésével. Amikor Bencéék Brüsszelbe költöztek, a későbbi kórusvezetők is a gyülekezetből kerültek ki. Magyarországra hazaköltözéséig Vámos Máté, majd Tóth Vali, később pedig Kordás József állt az énekesekben is egyre bővülő kórus élére. 3 évvel ezelőtt, Kordás József távozásakor az Egyházközségi Tanács kért fel engem, hogy vegyem át az énekkar vezetését. Ugyan gitározni nem tudok, de elvállaltam a kórusvezetést, ezzel az éneklista összeállítását és a kórus feladatainak szervezését is.
Ezek szerint te már egy kész kórust örököltél.
Így van, és folytatjuk tovább a fiatalok és a hívek lelkesítését, hogy csatlakozzanak hozzánk. Mi amatőrök vagyunk, nem az a lényeg, hogy tökéletesen játsszunk és énekeljünk, hanem hogy fiatalok és idősebbek is vegyenek részt a templomi zenei szolgálatban.
Van-e egy olyan történeted a kórusról, ami különösen emlékezetes a számodra?
Az az igazság, hogy minden zenélés egy élmény! Amikor csatlakozik hozzánk valaki, mint te is KCSP-ösztöndíjasként, mindig tanulunk valamit, hogy egyre jobbak legyünk, és sok fiatalnak legyen kedve velünk énekelni.
Köszönöm ezt a szép gondolatot, Somi!
Vali, te biztosítod a gitárkíséretet az énekkari szolgálatokhoz. Hogy lettél a frankfurti magyar katolikus közösség gitárosa?
Néhány évvel ezelőtt még a Szent Rafael-templomban zajlottak a Szent Erzsébet Magyar Katolikus Egyházközség miséi, a kórus is ott szokott próbálni. A próbát hallva feltűnt, hogy nem egészen van rendben a gitárjáték, és felajánlottam a segítségemet. Végül megkértek rá, hogy jöjjek el legközelebb is, és csatlakozzak a kórus munkájához.
Mikor kezdtél gitározni, és mi indított erre?
Templomi muzsikálással kezdődött a gitáros múltam. Tizennégy évesen egy gitáros barátnőmmel jártunk a templomba Komlón, ő akkor már ott játszott a miséken. Nagyon megtetszett ez nekem, ezért megtanított néhány akkordra, ami az első dalok kíséretéhez kellett, majd pedig egyre többre. Végül már én is játszhattam a miséken, illetve a komlói egyházmegyei lánytáborban.
Mikor érezted azt, hogy már ki mersz állni mások elé játszani gitárosként?
Bizonytalan voltam, hogy konyítok-e egyáltalán a gitározáshoz, de amikor már sokszor elgyakoroltam egy dalt, akkor felbátorodtam.
Van-e olyan történeted a kórus életéből, amire igazán szívesen emlékszel vissza?
Kettő is van! Egyik alkalommal, amikor az énekkar régi vezetőjével, Mátéval próbát tartottunk, a profi énekes és gitáros karvezetőnk megszidott egy hibáért, a nemrégiben csatlakozott kórustagunk, Józsi pedig örömmel kiáltott fel, hogy végre nem csak ő hibázik. A másik történet, amire szeretettel emlékszem vissza, egy, a kórustól kapott karácsonyi ajándékhoz kötődik. Az első gitáromra a zsebpénzemből spóroltam. Ez egy halkabb hangú gitár volt. Az egyik karácsonykor, amikor már az énekkar gitárosa voltam, a kórustagok megleptek egy nagyobb hangú hangszerrel. Megindító volt a kedvességük. A mai napig ezen a hangszeren játszom.
Mindkettőtöknek köszönöm szépen a beszélgetést! Örömömre szolgált, hogy KCSP-ösztöndíjasként részt vehettem a kórus munkájában, és veletek énekelhettem. További szolgálataitokra is Isten áldását kérem.
