A magyar költészet napja előtti tisztelgésképpen Lengyel Ferenc költő, a Bécsi Magyar Iskola magyartanára kezdeményezésére hagyományteremtő céllal, az irodalom- és versbarátok évi egyszeri és kötetlen találkozójaként, a magyarországi versmaratonok társrendezvényeként tavaly elindított versfelolvasó délutánt „...népemnek élek, érette, általa” jeligével idén is megrendezték Bécsben, 2017. április 6-án a Collegium Hungaricumban. Arany János vallomásos, bemutatkozásnak, kézfogásnak egyaránt beillő soraival születésének 200. évfordulójára is emlékeztetett a VERS-SORBAN idei, második alkalommal megrendezett találkozója.
Lengyel Ferenc költő, a Bécsi Magyar Iskola tanára, a VERS-SORBAN kezdeményezője-
Lengyel Melinda, a Bécsi Magyar Iskola tanára a versfelolvasáson
-
Deák Ernő, a Bécsi Napló főszerkesztője is részt vett a költészet napi eseményen
-
Holdasi-Szabó Zsuzsa saját verseiből hozott az alkalomra
A bécsi Versbarátok Köre idén is találkozásra hívta mindazon felnőtteket és gyermekeket, akik kedvenc versüket vagy verseiket készek voltak másokkal megosztani vagy másokét szívesen meghallgatták. Részt vett az eseményen Deák Ernő, a Bécsi Napló főszerkesztője, Varga János, a Pázmáneum rektora, Ádám Ágnes könyvrestaurátor (bal oldali képünkön) és még sokan a jól ismert irodalombarátok közül. A szervezők nagy örömére idén új szereplők is csatlakoztak a kezdeményezéshez: Holdasi-Szabó Zsuzsa és Méreg Attila saját verseiket hozták el az alkalomra, a kedves feleségével és két kisgyermekével együtt eljött Györe Péter (jobb oldali képünkön) pedig Gyálon élő bátyja, Györe Mihály verseiből osztott meg néhányat a jelenlévőkkel, köztük a Több mint tükör, a Határok, az Egyetlen mosolyod és A rózsa ha címűeket.
Az idei Vers-Sorban esemény ugyancsak kiemelkedő pillanata volt, amikor Lengyel Melinda tolmácsolásában elhangzott egy a hallgatóság számára addig ismeretlen vers. De korábban nem is ismerhettük, hiszen szerzője ez idő tájt alkotta, a kétszáz éve született Arany János emlékére. Íme, a vers:
Letettem éppen...
(... a 200 éve született A. J. emlékére)
Jó Arany Jánost olvasom.
Verseit letettem éppen
ebben a 21.
században tévelygő télben
Ő még hitt, bízott, szeretett,
őrlődött ezernyi gondban;
s makacs vigaszt, reményt talált
zengő magyar verssorokban
Tudom: egyedül maradt vitéz,
megvédte a mundért százszor,
bár látta naponta, s tudta,
hogy apad mögötte a tábor.
Pásztortűz s barátság lángját
jó szívvel, ősz hajjal bátran
vigyázta józan paraszti
ésszel a süppedt világban.
Csipkelődő, kedélyes, halk,
mélabús, visszhangzó, érces –
mindenegy ríme szívverés:
jel a jóhoz, igazhoz, széphez.
Megénekelt színészt, királyt,
parasztot, költőt, katonát,
zenészt, hunt, magyart, Nagyidát,
Tisztelegj előtte, világ!
Jó Arany János... Hisz' ma is
úgy hirdeted! s inted magad
majd kétszáz éve: Költő, hazudj,
csak vigyázz, rajt’ ne kapjanak...
Utólag tudtuk meg, hogy a költemény Lengyel Ferenc tollából született…
A másfél órás versfelolvasás során a kortársak mellett több klasszikus vers is elhangzott, többek között Reményik Sándortól, Váci Mihálytól vagy a 110 éve született Dsida Jenőtől, s végül idén sem távoztunk ajándék-könyvjelző nélkül, melyre a szervező Lengyel Ferenc ezúttal Arany Jánostól választott egy gondolatot, a Széchenyi emlékezete (1860) című költeményből: „Nem hal meg az, ki milliókra költi / Dús élte kincsét...”
Bécsben legközelebb 2017 szeptemberében lesz versfelolvasás, az Ars Sacra Fesztivál keretében a Pázmáneumban, ahol a szintén tavaly életre hívott versvirrasztásra várják majd az istenes verseket felolvasni kész érdeklődőket. És természetesen VERS-SORBAN is lesz egy év múlva, 2018 tavaszán, immár hagyományosan a költészet napja küszöbén.
Fotók: Mertzné Kugler Annamária
