Ez a magyar közösség mindig a lehető legnagyobb szeretettel fogad, hallgat meg és érdeklődik irántunk, így számomra is nagy élmény volt most nem néptánc előadást, de hozzám nagyon közelálló helyekről bemutatót tartani.
A melbourne-i Árpád Idősek Otthonában a többi ösztöndíjassal már párszor tartottunk előadást, mint például a Nemzeti Összetartozás Napján, vagy augusztus 20-án Magyarország születésnapján. Most az "Armchair travel" sorozat következő részeként Erdélyt és Székelyföldet mutattuk be a szépkorúaknak.
Az előadást Balázs-Szakmári Csilla ösztöndíjassal közösen állítottuk össze és mutattuk be. A bemutatót egy köszöntő pálinkával és egy székely viccel kezdtük, ami után beszéltünk jó pár erdélyi városról és településről, így Kolozsvárról, Vajdahunyadról és Torockóról is ahol „kétszer kell fel a nap”. A nagyobb városok mellett bemutattuk szülőfalumat, Székelyvarságot is, majd egy kvíz keretein belül kellett székely szavak jelentését kitalálnia az idős magyaroknak. Közben „vinettás” azaz padlizsánkrémes kenyeret kóstolhattak a résztvevők.
A program egy nagyon családias beszélgetéssel zárult, ahol a jelenlevő idősek megosztották emlékeiket és élményeiket Erdélyről és Székelyföldről.
