Lobogó mécsesek, karácsonyfa, diós-mákos bejgli, örömteli arcok és sok-sok muzsika. Ebben a lelkületben telt idén a karácsonyi gyertyafényes zenés áhítat Advent negyedik vasárnapján az Első Magyar Református Egyházban, Torontóban.
Az esemény különlegességét az adta, hogy ezen az Istentiszteleten a hangsúly nem a prédikáción volt, hanem a zenei betéteken. Ennek megfelelően a rendezvény címe is „Gyertyafényes Zenés Áhítat” lett. A templom női kara már két hónappal a szertartás előtt elkezdte a felkészülést, hogy karácsonyi zeneművekkel még meghittebbé tegye az alkalmat.
A programban a magyar örökzöld karácsonyi népénekek mellett magyar zeneszerzők által feldolgozott egy- és többszólamú acapella kórusművek, valamint hangszer kíséretű darabok is felcsendültek.
Ez az Istentisztelet nem csupán a nőikar szép karácsonyi dallamaival volt különleges, hanem lehetőséget adott a Kodály Zeneiskola növendékeinek félévzáró koncertjére is. Mindkét korcsoport – az előképző és a gyerekkar – bemutathatta tudását, és előadhatta a félév során tanult dalokat.
A gyermekek nemcsak énekeltek, hanem hangszereken is megcsillogtatták tehetségüket. Az előképzősök csengőkkel és csörgőkkel kísérték egyik dalukat, míg a nagyobbak közül volt, aki gitáron, más pedig zongorán játszott, ezzel még színesebbé téve az estét. A pódiumon egy mini zenekar állt elő egy pár percre. Felcsendültek téli és karácsonyi dallamok Gryllus Vilmostól, Csongrádi Katától és a Piramis Együttestől is, és a közönség is bekapcsolódhatott az ismert slágerek éneklésébe.
A növendékek koncertje után két további zenei műsorra is sor került. Dancs Anna, a KCSP ösztöndíjas népi énekes és hegedűs előadásában a népi hagyományok keltettek életre, míg Max Ungvary és James Creaner Gabrielli 1. csellószonátáját adták elő, ami tovább emelte a zenei élményt.
A rendezvényen körülbelül 100 fős magyar gyülekezet gyűlt össze, akik a templomi szertartást követően közösen fogyasztották el az ünnepi ebédet. A lelkes háziasszonyok által készített házi tyúkhúsleves, töltött káposzta, diós és mákos bejgli mind-mind méltó fogások voltak az emelkedett hangulathoz.
Az étkezés után a gyülekezet tagjai közös kántálásra gyűltek össze az asztaloknál, ahol a „Mennyből az angyal”-tól kezdve a „Pásztorok keljünk fel” és más karácsonyi népi énekek is elhangzottak. A kántálás a „Csendes éj” című klasszikus dallamával zárult, és a résztvevők testi és lelki jóllakottságban tértek haza, gazdagodva az ünnepi hangulat és közösség élményével.
